10 éve még ábrándos tekintettel néztem ki az ablakon, hogy mikor jön az aminek jönnie kell, amit már tudnak a "nagyok", amit úgy hívunk igazi felnőtt kor.

Hát tessék, eltelt, megvolt ez is. Nem panaszkodom, jól vagyok. Mégis...

Valami furcsa érzés fog el újra és újra, valami lélekvesztő érzés.

Valójában az ősz teszi. Mindig ilyen vagyok ha vége a nyárnak, és ez nem is volt könnyű nyár. Már érzem reggel, hogy a fák lassan megadják magukat, elsárgulnak a levelek, friss az idő és harmatos a fű. Nem szeretem az őszt, csak az illatát.

De nem ezért írok. Nem is tudom miért. Úgysem lehet azt megfogalmazni amit ilyenkor érzek. feldúlt vagyok, antiszociális, ingerült és agresszív.

Nehéz segítség nélkül. Nehéz, hogy valóban csak egy fél tucat emberre számíthatsz igazán. Kinek van 2-3-nál több igazán jó embere? Szerintem senkinek. Van időszak persze mikor többen is vannak, de hol maradnak mikor nem ivócimborákat keresel hanem segítséget, támaszt, olyat aki ad az idejéből és a lelkéből is egy darabot?

Persze, tudom, igen, mindig van olyan akinek rosszabb. Tényleg van valaki akit ez megvígasztal egy szar nap-hét-év után? Valahogy nekem úgy tűnik, hogy ez az év széthullós. Minden szerettemnél.

Túl sok minden történt már idén ahhoz, hogy csak úgy meg tudjam rágni aztán lenyelni. Ezért vagyok itt.