Már 4. hete lakunk itt, ami így visszanézve csak úgy elröppent az életünkből, de mégis elég volt arra, hogy megszilárdítsa a véleményem.

Mindig is kertes házbban laktam, hivatalosan 4 éve lakom Budapesten. A családom nem érti hogy költözhettem be a "büdös városba". Nem tudom. Mindig is oda vágytam, mindig is kényelmetlen volt a közlekedés, sosem nyírtam füvet és nem kertészkedtem.

Többen néztek hülyének, mikor kitaláltuk, hogy bizony mi nem költözünk kertes házba egy gyerekkel, hanem felújítjuk a belvárosi lakásunkat. Nekünk az kell.

Úgy alakult, hogy 6 hétre kertesházba költöztünk, míg zajlanak a munkálatok. Bátran állíthatom, hogy ez egy tündéri házikó, nagy terasszal, jó környéken, kisgyermekes tehát nem zajos szomszédokkal. Minden szép, madarak csiripelnek reggel, látjuk este a csillagokat és a hold mozgását az égen. Ezek mellett lehet grillezni a barátainkkal és sok finom vörösbort inni míg a gyerekek szaladgálnak a kertben. Sokan megkérdezhetnék, hogy mi kell még, és mondhatják azt is, hogy majd nem akarunk visszaköltözni a városba. Mondják is.

Csakhogy mi nem mondjuk. A 2. hét után már haza akartam menni, a kertben csak ténfergek, ahogy a gyerek is. Nagy itt a csend, sok idő van a befelé fordulásra. Nincs elég inger, folyton fúj a szél, amit Pesten a házak közt nem érzek. Védtelennek érzem magam egy ekkora placcon, ahol nem vesznek körbe magas házak és nem hallom a fölöttem lakó ajtócsapódását mikor hazajön. Nincs kihez szólni egész nap, a boltot csak autóval tudom megközelíteni és félelmetesen sok időm megy el a semmittevéssel.

Igen, Budapest zsúfolt, zajos, büdös a levegője, de nekem az kell.

Az kell, hogy lüktessen körülöttem a város, hogy át kelljen futnom a zebrán, mert mindjárt piros. Az kell, hogy halljam a rendőrautót szirénázni és egyszerre kapjuk fel a fejünket a fiammal, hogy ninós autó. Az kell, hogy a város zaja és tempója elnyomja a saját hangjaimat és lassúságomat. Itt, ahol nagyobb a csend és kevesebb az inger, jóval többet nézek befelé mint kifelé, pedig nem vagyok ilyen egyébként. Magam helyett inkább az embereket figyelném, és elkapnék egy-egy mondtafoszlányt míg leérek a boltba és találgatnám, hogy a szembejövő férfi miért ilyen borús ma.

Én ilyen vagyok. Nem kertes házas típus és soha nem is voltam. Szeretem Budapestet a hibáival együtt, még akkor is ha anyázok épp a dugóban. Talán még nem vagyok megérve a kertes házra. Talán túl kényelmes is vagyok hozzá. Talán majd egyszer...

Határtalannak tartom az emberi butaságot. Nyugdíjasokat, fiatalokat, gazdagokat és szegényeket vezet meg az összes párt választasok idején.

Kiállnak március 15-én a rendezvényeikre és olyan dolgokat mondanak amiket nem hihet el akinek cseppnyi esze van.

Komolyan van ember aki azt hiszi, hogy jön a Kánaán ha a fidesz győz? Elhiszitek, hogy ők nem korruptak, nem lopnak, nem hazudnak? Dehogyisnem. Mindenki ezt teszi és tenné is a helyükben.

Aztán itt van a jobbik. Soha életemben nem találkoztam még olyan emberrel aki el tudta volna mondani a programjuk lénygét vagy csak ész érvekkel kifejteni, hogy miért fog rájuk szavazni. Kicsit nagy lett a mellényük, de nem teljesen értem mire. Személy szerint úgy hiszem, hogy sokan csak azért szavaznak rájuk, hogy ne az mszp-re vagy fidesz-re kelljen. Ők inkább maradjanok otthon.

A válság miatt sokan elvesztették az állásukat, lakásukat, családok mentek szét, és ezen az égvilágon már semmi nem változtathat. Jönnek a szavazz rám dumák, de mégis miért szavaznék én bárkire is? Egyik sem jobb a másiknál.

Több emberrel volt vitám amiatt, hogy én bizony nem szavazok és ezzel szavazok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs véleményem, épp ellenkezőleg. az a véleményem, hogy nekem egyik sem kell, hogy én nem látok lehetőséget egyikben sem, így átadom a fülkében a helyem nálam nyilván sokkal okosabb embereknek, akiket már megfelelően behülyítettek.

Rászoktunk a híradó nézésre. Hiba volt?

Mostanában vacsora közben bekapcsoljuk a híradót és folyamatosan a H1N1 a téma. értem, hogy ettől most félni kell, mert veszélyes, de valahogy mégsem tudom komolyan venni.

Budapesten élek, elég sok ismerősöm van itt is, vidéken is, de soha valós személytől nem hallottam még, hogy elkapta volna ezt a vírust ő vagy az ismerőse vagy az ismerőse ismerőse.

Nem kétlem, hogy járvány van, minden bizonnyal. Csakhogy minden évben van. Sőt, minden 3. vagy 5. évben elég súlyos influenza járvány van és mégsem csinálnak belőle tömeghisztériát.

Én - teljesen laikusként - úgy érzem, hogy ez egy erősen jól sikerült marketing, amiből a gyógyszergyártók profitálnak. Nem akarom, hogy tűs párnának használjanak és a minden évben megjelenő újfajta influenza elleni vakcinákat lőjjék belém. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit tesz, de én akkor sem oltatnám be magam ha fizetnének.

Az indokaim:

• nem hiszem el, hogy a vírus megjelenése után két héttel egy tökéletes vakcinát lehet előállítani vagy ha igen, akkor sem telt el elég idő a teszteléssel
• nem hiszem el, hogy egészséges szervezet belehal ebbe
• nem hiszem el, hogy ha figyelsz az alapvető higiéniai szabályok betartására és megfelelő adag vitamint eszel, akkor csak úgy elkapod
• nem hiszem el, hogy be kéne oltatnom magam, miután már sokat hallottam, hogy nem nyújt teljes védettséget, maximum gyengébb lefolyású a betegség
• és végül nem hiszem, hogy beoltatnám magam egy olyan vakcinával amit a hazánkban élő gyermek-, és felnőttorvosok jelentős hányada nem ajánl.

Mindezek miatt én nemmel szavazok a H1N1-re, ahogy az ismerőseim 99%-a is.

Biztos van aki beadatja magának és értelmes érvei vannak, de nekem eddig minden érvelés sántított kicsit.

A legőszintébb eddig az a barátom volt, aki azt mondta, hogy beoltatja magát, mert azt mondták és ő bizony rendes, fogyasztó állampolgár, eleget tesz a felhívásnak.

Aztán megbeszéltük, hogy a másodosztályú vakcina is biztos nagyon jó lesz neki...

A megunhatatlan téma. Mindenki panaszkodik, ki többet, ki kevesebbet veszített az elmúlt egy év alatt. Én nem látom a végét még.

Valójában nem tudom hova tűnik el a pénzünk és egyáltalán nem értem, hogy miért kerül 200 Ft-ba egy liter tej.

Ugyanakkor mit lehet tenni? Enni-inni kell, élni kell.

Ami bosszant az ez: miért kell hosszan tervezgetni, hogy szülhetek-e még egy gyereket vagy sem? Hogy lehet egyáltalán pénzben mérni ezt?

Nem akarok én trükközni, játszani a számokkal és a papírokkal, nem akarok én semmit, csak még egy gyereket, akit biztonságban fel tudok nevelni.

Minden nap eszembe jut, hogy hogy tud valaki 4,5 vagy még több gyereket nevelni minimális pénzből. Valamit én csinálok rosszul?

Gyerünk anyák, mondjatok okosokat, hogy TI hogy csináljátok?!

10 éve még ábrándos tekintettel néztem ki az ablakon, hogy mikor jön az aminek jönnie kell, amit már tudnak a "nagyok", amit úgy hívunk igazi felnőtt kor.

Hát tessék, eltelt, megvolt ez is. Nem panaszkodom, jól vagyok. Mégis...

Valami furcsa érzés fog el újra és újra, valami lélekvesztő érzés.

Valójában az ősz teszi. Mindig ilyen vagyok ha vége a nyárnak, és ez nem is volt könnyű nyár. Már érzem reggel, hogy a fák lassan megadják magukat, elsárgulnak a levelek, friss az idő és harmatos a fű. Nem szeretem az őszt, csak az illatát.

De nem ezért írok. Nem is tudom miért. Úgysem lehet azt megfogalmazni amit ilyenkor érzek. feldúlt vagyok, antiszociális, ingerült és agresszív.

Nehéz segítség nélkül. Nehéz, hogy valóban csak egy fél tucat emberre számíthatsz igazán. Kinek van 2-3-nál több igazán jó embere? Szerintem senkinek. Van időszak persze mikor többen is vannak, de hol maradnak mikor nem ivócimborákat keresel hanem segítséget, támaszt, olyat aki ad az idejéből és a lelkéből is egy darabot?

Persze, tudom, igen, mindig van olyan akinek rosszabb. Tényleg van valaki akit ez megvígasztal egy szar nap-hét-év után? Valahogy nekem úgy tűnik, hogy ez az év széthullós. Minden szerettemnél.

Túl sok minden történt már idén ahhoz, hogy csak úgy meg tudjam rágni aztán lenyelni. Ezért vagyok itt.